Oldalak

2009. október 6., kedd

ÁRVA ÉLET (Kvár)














sjuli szerint:
+ Kakuts Ágnes kellemes benyomást tett rám szolid megjelenésével, nyitott magatartásával, könnyed, gördülékeny beszédével. Gyorsan megnyerte a közönség jóindulatát, ami egyéni műsornál a leggyakorlottabb színész számára is kemény feladat.
+ Az előadó pillanatok alatt vette fel a csángó asszony szerepét, és könnyedén lépett ki belőle (felvállaltan) egy-egy rövid időre. Ezek a váltások egyáltalán nem voltak zavaróak, hiszen az előadó továbbra is kommunikált velünk, bemutatta a csángó népviseletet, szellemeskedett. Egyszóval: eredeti volt. A csángó asszony története nagyon lírai, és jó, hogy akadt egy ember, aki késztetést érzett magában arra, hogy előadjon nekünk egy példaértékű árva életet.
– Kicsit hosszúnak találtam a bevezető beszédet, de lehet, hogy csak a türelmetlenségem és a kíváncsiságom miatt.


vmarta szerint:
+ A színésznő zsigerileg is megpróbál azonosulni szerepével, míg ruházata és hajviselete a sajátja, így a kettő „ütközése” létrehoz egy visszafogott és tiszta színházi nyelvet.
+ Különleges igaztörténetet dolgoz fel egy csángó asszony életében a halálról.
– A szerző ki-be jár a szerepében, és a ‘kint’ túlbeszéli a ‘bent’-et.


Lola szerint:
+ Kakuts Ágnes mint jelenség hatalmas erővel képes székberagasztani a teljes közönséget, és különleges tehetséggel képes fenntartani a figyelmet az előadás teljes ideje alatt.
+ Kellemes élményt nyújtott a tiszta, egyszerű tér látványa, mely nem igényelt más díszletet, mint egy asztalt és egy széket.
– „A színházba minden belefér”, szokták mondani, de számomra még mindig dilemma, hogy színpadon van-e a helye ennek a történetnek.


júlia szerint:
+ Meglep, amikor és ahogy Kakuts Ágnes Anna néni lesz. Váratlan, hihetetlen, ki gondolta volna, ezért/innen kezdem el élvezni az előadást.
+ Külön szép a gesztusok, az akcentus pontossága, az erőteljes és mégis fegyelmezett hanghasználat.
– Talán kicsit hosszú a bevezető szöveg...


nóra szerint:
+ Kakuts Ágnes színészi profizmusa lenyűgöző. Váltásai gyorsak, pontosak, egyik pillanatban szemünk elé varázsolja az egész moldvai tájat, embereivel, sorsaival, a következőben meg ismét tapasztalt színészként van jelen, aki egyszersmind saját történetét is meséli.
+ Az élőbeszéd és a népdalok keverése – mindkettő egyaránt a hangulat megteremtéséhez szükséges és ilyenként jól működik. Az ízes csángó tájszólás nem zavaró, ahogy az is természetesként hat, hogy a mesélő néhaol csak énekkel tudja kifejezni, amit átélt.
– A színésznő gesztusai helyenként túlzottan teátrálisnak tűntek, a kitartott mozdulatok és az ezáltal keletkezett szünetek megtörték az előadás ritmusát.


demKata szerint:
+ Kakuts Ágnes kisugárzása, odaadó jelenléte meghatványozza a történetek erejét. Szerep és színész közti kötéltánc: lehet érezni a hamisság veszélyét, az előadás mégis mindig a magasban marad.
+ A ruha tökéletes választás. Nem akarja a csángó asszonyt mímelni s ezáltal hamis képet mutatni. Egyszerű, mégis kifejezi az Anna néni iránti tiszteletet.
– Anna néniéhez hasonló történet számtalan létezik. De az előadás megfeledkezik minden (mindenki) másról és az ő alakját irreális magasságba emeli. Bosszantó.


BeGeI szerint:
+ Kakuts Ágnes elképesztően szuggesztív. Látszik, hogy – mint ő maga mondta – kvázi missziós feladatot teljesít. Valami (számára is) nagyon fontosat ad át.
+ A szöveganyag és az ének, természetesen. Az elmúlt három nap alatt ez a szövegvilág tűnt a legértékesebbnek számomra. A missziós munka (Kakuts Ágnes szavaival: „feladat”) nálam sikerrel járt: megtértem ehhez a szöveghez.
– Az egyetlen apró negatívum paradox módon a szöveg szépségéből és az alkotó elkötelezettségéből következhet (a „csoda” árnyoldala): a színész mintha túlzottan is feloldódna ebben a szövegben, néha megmerítkezik egy képben, mondatban, és egy pillanatra vontatottá válik emiatt, vagy eltúloz pár szünetet (az én nézői ingerküszöbömhöz mérten, persze). Ilyenkor néhány pillanatra mintha a szöveg iránti szeretet (szerelem) és az alkotói elkötelezettség győzne a színpadi (ön)kontroll felett. A megmerítkezés, beleélés aktusa ilyenkor az átadás aktusa ellen dolgozik (épp csak egy percről van szó – és összesen kétszer éreztem ezt).


bemőke szerint:
+ Kimondottan jó, hogy nincs díszlet, csak egy asztal meg egy szék, amelyek egyszerűen székként meg asztalként funkcionálnak. A színház a szóban elevendik meg. Szó a színház üres terében. Könnyű volt jó hallgatóvá válni.
+ Kakuts Ágnes rendkívüli ember. Egyszerre tud színész, barát, hallgató és ember lenni. Lélekjelenléte betöltötte az egész teret, szavai áthatották, ha nem meghatották a nézőt.
– A bevezető (most) kissé részletező lett.


anna szerint:
+ Zseniális előadásnak tartom! Visszafogott játékmód, gesztusok és hanghordozás, minimál díszlet, mégis élni tud az elődás. A mértékletesség végig jellemző rá, a szomorú életsorsot feloldja a hiteles humor. Nem hatásvadász, egyszerűségében megnyerő. Anna néni viseletének a bemutatása közben összeolvad színész és szerep.
+ Nagyon jó az átvezető szöveg a kis felvezető és az előadás között.
+ Kiderül, hogy a megkeseredett asszony alapjáraton egy derűs ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése