Hozzánk – Brassóba – leginkább a szentgyörgyi magyar színház szokott rendszeresen eljárni. Egyéb városokból is jönnek (Váradról, Vásárhelyről), de a rendszeresség fontos lenne, mert a brassói közönség kezdett elszokni mindenféle színházlátogatástól.
Sajnos az utóbbi néhány évben az az érzésem, hogy a szentgyörgyieknek egyáltalán nem számít ez az – egyébként húszezer potenciális nézőt számláló – közönség. Egyik évben azt ígérték, lehozzák az előadásokat, jónéhányan meg is vettük a bérletet, erre egyetlenegy darabot játszottak Brassóban, a másik kettőért le kellett utazni Szentgyörgyre. Tavaly meg egyet hirdettek, és mást játszottak. Egyik alkalommal egy előadás volt ősszel, a másik kettő meg szorosan egymás mellett, kb. egy szerdán és egy csütörtökön, a nyár kezdetekor.
Ilyen körülmények között, legyen mégoly színvonalas is a Tamási, nem veszek több bérletet, mert úgy érzem, elhanyagoltak. Lehet panaszkodni, persze, hogy ha jönnek is, nincs teltház, de ilyen attitűd mellett hogyan szokjon színházba a közönség, a fiatalok hogyan szocializálódjanak a színházbajárásra?
egy brassói néző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése