KÖDSZURKÁLÓ (Temesvár–Várad)

nóra szerint:
+ Tetszett az a koncepció, hogy vetítéssel kezdődik és végződik az előadás. Hatásos volt a (szószerinti) átmenet filmből „valóságba”.
– A szöveggel kapcsolatban az volt az érzésem, hogy a „szerző” (vágó?) minden alapműből a lehetséges legnagyobb közhelyeket vágta össze (ld. a művész feladata, hogy alkosson típusokat), hogy így minél többet elmondhasson az Életről.
– Nem éreztem indokoltnak a meztelenséget – úgy tűnt, csak azért vetkőzik le, hogy utána felöltözhessen. Féltem, hogy megint le fog vetkőzni...

avramLa szerint:
+ A szöveg közvetlensége tetszik. Általában működik, ha a színpadról egyenesen a nézőkhöz beszél a színész („nem tetszett, mi?”).
+ Mindegyre becsap a szereplő, apró elvárásokat teremt, majd meglepi a nézőt. Sajnos csak részleteiben sikerül ezt elérnie, az előadás egészében nem történik nagy változás, de legalább a néző figyelmét megragadja és megtartja.
– A mozgás helyenként erőltetett, mintha nem a helyzetekből születne meg, hanem valahonnan kívülről, egy ráhúzott forma.

sjuli szerint:
+ Ötletes a jelmez: a hosszú, piros bélésű, fekete kabát önmagában is szép. De még jobban tetszik, amikor Mátyás Zsolt kifordítja, majd egy székre teríti a kabátot, amely ekkor a „lady in red” ruhájává változik.
+ Az öltözéknél maradva kiemelném azt a szép képet, amikor a bohócruha üresen hever a padlón: cipő, nadrág, ing, kalap, piros sál, de ember egy szál se.
– Az elején nyugodtan néztem a kis filmet a vásznon, élénken gondolkodtam azon, amit látok, és egyszer csak rettenetesen megijedtem, mert egy figura hatalmas zajjal törte át magát a vásznon. Nagyon hatásos volt, csak azt nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív értelemben-e. Lehet, hogy hatásosabb és szebb lett volna néma csendben „lelépni” a képernyőről.

vmarta szerint:
+ Az előadásban szereplő film egyik kitűnő részlete, amikor a lépcsőházban úgy halad lefelé a bohóc, hogy mindig csak a lépcsősor egyik felén látom távolodni, érdemes lenne ezen a szálon továbbvinni a színpadi jeleneteket is.
– Nem értem, miért jó, ha egy bohóc reálizmusra törekedve játsza a részeget, sok felesleges kellék segítségével. a néző szívesebben tartana vele, ha egy bármilyen clown lenne, mert megteremthetné az önvalló művész paradox helyzetét (stb.).
– Az előadás egyik fő hibája, hogy nem hisz a néző képzelőerejében, és megpróbál mindent túlmagyarázni.

júlia szerint:
+ Tetszett az intró. Úgy megijedtem, hogy csak fél perc után tudtam kiengedni a levegőt. De jó volt.
+ Tetszett a kabát bélése: a piros női ruha. Szép megoldásnak tartom, ahogy az ujjatlan estélyi ruha belesimul a férfikabát belsejébe. A bohóc még mindig magával, (jelképesen) talán a hátán hordozza régi szerelmét.
– Helyenként úgy éreztem, túl van játszva, más pillanatokban viszont egészen jóra sikeredett az alakítás. Kár, hogy nem volt kiegyensúlyozott a játék.

kosztya szerint:
+ Igazán izgalmas a színpadra landolás.
+ Erőteljes gesztusok, mimika, mozgás.
– A rengeteg mozgás, ötlet ellenére sem tudott megérinteni az előadás. Azt éreztem, hogy nagyon ki van találva, pillanatról pillanatra, és nekem, nézőnek nem hagytak semmi felfedeznivalót.

anna szerint:
– Mikor először meghallom a Marie-ról szóló szöveget a bohóc szájából, szeretném látni az arcát, maszk nélkül, hiányzik az a tapasztalat, hogy meglátom a történet el nem mondható vagy játszható valóságát, amire csak arc és tekintet képes.
– Az az érzésem, hogy a szándék az, hogy csodát mutasson, hogy megváltoztassa a világot, ezért vannak összevagdosva ezek a szövegrészletek, nagyon hatni akar, de én se csodát nem tapasztalok, meg sem mozdít bennem semmit, és nem is változtat. Amúgy se tudok igazából a szövegekre figyelni, mert folyamatosan elveszi a színész a játékkal a figyelmemet, és azok szintén nem nyújtanak semmiféle újdonságot.
+ (Nagyon erőltetem magam…)

hanni szerint:
+ A bohóc kedvesének sálját a saját sáljához hozzákötve őrzi. A ragaszkodás tiszta, kifejező megfogalmazása ez. Az elválaszthatatlan sálakhoz való viszonyulás (melynek csúcsponja a velük lejtett tánc) érzelmileg sokat hozzátesz az ötlethez.
+ Az előadás elején levetített színvonalas kisfilm különleges hangulatot teremt, melyet valósággal „százszorosára bombáz” az a rendkívüli effektus, hogy a bohóc „kiugrik a filmből”, vagyis szétszaggatja a vásznat előretörve a vászon mögül fény- és hanghatás kíséretében. A következmény: negyed perc hisztéria a közönség köreiben (én élegalábbis felordítottam).
– Az erős kezdést már nem lehet semmivel megfejelni.

bemőke szerint:
+ Nem jutott el hozzám a szöveg. Fogalmam sincs, miket mondott a színész.
– Ha már bohócra utal a cím meg a jelmez, akkor szerettem volna látni az erre utaló erőteljesebb mozdulatokat, gesztusokat. Ez a bohócfigura kicsit kifáradtnak és unalmasnak hat.
– Miért ködszurkáló? Nem utalt számomra erre semmi.

BeGeI szerint:
+ Nagyon hatásos (merészen sokkoló) a kezdés – de éppen ezért szinte folytathatatlan, nehéz bármivel überelni. Le is ül utána egy időre az előadás.
– Vannak nem eléggé indokolt, alátámasztatlan részek. Nem értem például, hogy mi értelme van levetkőznie? Azont túl persze, hogy ez egy nagyon erős színházi jel – de itt mit jelöl? Ha nem csalódom, a szerelméről beszél közben, tehát egy kézenfekvő magyarázat, hogy a vele való szexuális kapcsolatra utal. Ebben az esetben viszont miért ilyen szemérmes (miért takargatja magát mégis)? Ki vetkőzik így a szeretett nővel való szexuális együttlét előtt? Ha nem erről (nem közvetlen szexuális allúzióról) van szó, vagy ezt nem meri felvállalni, akkor inkább egyáltalán ne tegye! Ha a szereplő, mint bohóc magamutogatására vonatkozik ez a jel (akár szimbolikusabb értelemben is), mert ez is egy lehetséges értelmezés lenne, akkor azt (is) jelezni kellene. Így viszont – minthogy teljesen alátámasztatlan –, teljesen fölösleges is. Talán egyszerűen ki kellene hagyni. Sok problémám van a (kompillált) szöveggel is. Engem egyszerűen untat (sok például a közhelyes megállapítás a művészekre vonatkozóan), nem is túl fordulatos, nem juttatja el sehová a szereplőt.
+ Vannak jó ötletek, sok jól kitalált mozgás van benne, és a kellékek egy részét kifejezetten szépen használja a színész.

Lola szerint:
+ Hatásos színpadra lépés. Azt gondolom nem volt ember a stúdióban, aki ne kapta volna fel a fejét, az addig vetítővászonként használt kifeszített papír átszakítására, ami mögül szereplőnk megjelent.
+ Szép maszk, igazán bohócos bohóc-ábrázat.
– Eszköztelen a játék. Egy igazi bohóc ennél „színesebb”, gazdagabb mimikával dolgozik, változatosabb játékkal, több hanggal, ezeket hiányoltam az előadásból.