Lola: Hány éve öltözteti és frizurázza a kolozsvári színésznőket?
Gábor Ildikó: Hat éve sürgölődöm körülöttük.
L.: Hogy jutott eszébe, hogy erre az állásra jelentkezzen?
G. I.: Ültetőként kezdtem, aztán megüresedett ez az állás, jelentkeztem rá és hátrakerültem. Először nem voltam elragadtatva tőle, de aztán megszerettem. Pedig nehéz, mert sokszor mi oldjuk a színésznők stresszét, s közben ránk is jócskán ragad belőle.
L.: A színésznők megosztják önökkel magánéletük ügyes-bajos dolgait? Van olyan, hogy tanácsot kérnek vagy vigasztalásért fordulnak önökhöz?
G. I.: Persze. Főleg mostanában fordul elő gyakran.
L.: Hogy néz ki önöknél egy munkanap?
G. I.: Bemegyünk előadás előtt három-négy órával, szárítunk, vasalunk, parókát elrendezünk, cipőket tisztítunk… aztán megérkeznek a színésznők, akkor velük foglalkozunk, bemennek játszani, és ha nincs változás, akkor szabadok vagyunk.
L.: Van-e olyan színésznő a társulatban, akinek kifejezetten sok rigolyája van?
G. I.: Több is, és nagyon sok türelem kell hozzájuk.
L.: Volt-e olyan baki, hogy a színész lekéste a gyorsöltözést, és nem ért vissza a színpadra időben?
G. I.: Volt, mert későn jött ki, és nem volt elég időnk átöltöztetni.
L.: Van különbség aközött, hogy nőket vagy férfiakat öltöztet-vetkőztet?
G. I: Nálunk nők csak nőket öltöztetnek, a férfiakat férfiak…
Lola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése