LAKODALOM VÁLÁSSAL (Buk., zsidó szh.)

BeGeI szerint:
+ Az egyetlen pozitívum, amit felhozhatok az előadás mellett (de nem mentségére!), hogy jiddisül van. Ritkán hallani ezt a tájainkon már kihalt, ma már inkább brooklyni sülökben (haszid zsinagógákban) beszélt nyelvet. Sajnos ez a szempont nem szakmai...
– Nagyon bárgyú előadás, kár is ezt nagyon részletezni. Buta poénok, hiteltelen játék, erőtlen éneklés, olcsó ripacskodás, hagymázas mű–érzelgés. Nem folytatom.
– Emlékszem egy csíkszeredai Hegedűs a háztetőn-re, ami után a szatmári zsidó közösség részéről többen (ismerőseim) elkeseredésüknek adtak hangot, mondván: az előadás általánosít, lebutít figurákat (pl. egy teljesen félkegyelmű rabbit láttunk), a – székely – színészek pedig semmit nem tudnak átadni a hiteles zsidó gondolkodás- és viselkedésmódból stb. [Itt megjegyzem, hogy az előadás önmagában egyáltalán nem volt olyan borzasztó, és nem-zsidó vagy nem-vallásos szemmel ezek a „hiteltelenségek” fel sem tűntek elsőre]. Hát szegény ismerőseim... Ha ezt a bukaresti előadást látták volna... Egyszerűen döbbenetes, ahogy a legbutább sztereotípiákat játssza ki a végsőkig, már-már infantilis színpadi jelzésekkel. A rabbi jelmeze a ráaggatott könyvekkel (össze-vissza a ruháján) és a tudós-jelmez a két legborzasztóbb példa erre. Kár is sorolni, tényleg. Külön elszomorító, hogy ezekkel az infantilis sémákkal épp a Bukaresti Zsidó Színház él a színpadon.

avramLa szerint:
+ Szimpatikusnak tűnt, hogy kívánták a közönség részvételét, a tapsot, a reakciókat, a fény kétszer is felgyúlt a nézőtéren.
– Elnézem én a bohóckodást, meg azt, hogy a poénokon kívül nincs benne semmi, de azért egy színész tudjon énekelni, s a hangja legyen olyan erős, hogy töltsön be egy majdnem 400 férőhelyes színháztermet. Fájdalmas, amikor a színészek playback-elnek a színpadon.
– Tele van klisékkel, már a második jelenet is, a székes. Ahol csak lehetett, kliséket használtak.

sjuli szerint:
+ Voltak szép pillanatok. Például amikor a kórus tagjai kikérték maguknak a tapsot. Vagy amikor a menyasszony és a vőlegény kiszolgáltatott, félő, mindenre elkészült arccal állt a színpad két oldalán, szemben a közönséggel, és várták, mit határoz felőlük a násznép.
– Rossz ötlet a kivetítő. Egyrészt mert a második sorból is alig lehet kibetűzni a sűrű, narancssárga szöveget, másrészt mert túl alacsonyan helyezték el, és néha a színészek is eltakarták. Jobb lett volna a fülhallgatós fordítás.
– Az előadás sajnos ripacskodások tömkelege volt. Elképesztő, hogy még mindig lehet olyant látni a színpadon, hogy valaki kihúzza a széket a másik alól, és az a földre csücsül. De ennél is elképesztőbb, hogy még mindig van olyan közönség, aki ezen nevet.

anna szerint:
+ Van benne valami újszerű. Folyton fenntartja az érdeklődésem. Soha nem láttam még ilyenfajta előadást. Az „ilyenfajtát” nem tudom, hogyan magyarázzam, de nálam működött. Tetszik pl. ez a nyelv: a jiddis (ezt Csép Zolitól tudom).
+ Nagyon aranyos Motl, ahogy játssza a halálosan szerelmest.
+ Vannak benne apró, finom játékok, pl. kórus.

hanni szerint:
+ A közönségnek sikerült átvennie az előadás hangulatát.
– A playback szégyenletes volt.
– Örültem, hogy nem hosszabb az előadás.

júlia szerint:
+ Csodálom az önbizalmukat, hogy fellépnek ezzel az előadással. Őszintén.
– Szeretnék egyik zsűritag egy korábbi előadásra tett megjegyzésével élni: Ez az előadás úgy, ahogy van, rossz.
– Ugyanaz még egyszer.

vmarta szerint:
+ Az előadás többnyire akkor működött és vált szórakoztatóvá (ebben a környezetben), amikor a színészek a bohóctréfákat csak gesztussal és indulatszóval játszották.
– A playback miatt nézőként sértve éreztem magam. Bármennyire is summázta a dalok szövege a mesét.
– Hamar kifáradt az egyszerű történet, mert a színészek gyakran egymás után ismételték ugyanazt a geget (amik egyszer kijátszva talán szórakoztattak volna).

kosztya szerint:
+ Olvasható volt a felirat. (Nem igaz – szerk.)
– Statikus jelenetek váltják egymást, és közben a színészek elénekelnek több kétszavas dalt. Kicsit megtapsoltatják a nagyérdeműt, és kész a boldog végkifejlet. Ilyen egyszerű volna?
– Hiába próbálkoztak magyar kiszólásokkal, ezen az előadáson az sem segített volna, ha litván népdalokra hastáncot mutatnak be kézen állva.