okt. 9., péntek éjjel –- szakmamentes

Mna írok én is blogbejegyzést, ha már megérkeztem több mint egy napja és sikerült belesüppednem a szerkesztőségben a bemőke távozása után üresen maradt székbe. Valaki azt mondta nekem két héttel ezelőtt, hogy nem fogom túlságosan élvezni a gyergyói kollokviumozást, mert előtte egy hetet Rómában töltök, és Róma után bárhová megy az ember, az nem fog olyan jól telni, mint amilyen jól telne, ha nem megy előtte az ember Rómába. Na de jöttem én, lám mi lesz belőle. Egy nap után már bátran állítom, hogy az illetőnek nem volt teljes mértékben igaza. (Azt nem mondhatom, hogy abszolút nem volt igaza, mert neki mindig igaza van, ha csak egy kicsit is.) Arról van szó, hogy én nagyon élvezem a kollokviumot, még ha nem is vagyok megelégedve minden előadással, mert a szerkesztőségben jó a hangulat. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a 26 fok, ami Rómában volt, de ma Gyergyó is próbálta elérni azt a szintet, meglepően meleg volt a délben, egy szál rövidujjúban lehetett sétálni. Tökéletes idő egy szabadtéri előadáshoz. Ugyanis a vásárhelyi színiseknek technikai okokból a színház udvarán kellett eljátszaniuk a Dandin Györgyöt. Az esti előadásra azért behúzódtunk a színházterembe, sajnos egyesek popcornnal felszerelve érkeztek, és természetesen végigrágcsálták az előadást. A még cifrább az volt, hogy fényképezték is egymást, vakuval. Igen, előadás közben!

Az est csúcspontja a Köszi Kvartett koncert volt. Játsztak mindenfélét, Ain’t no sunshine-tól cigányzenén keresztül Rammsteinig (az egy kicsit fájdalmas volt a tegnap éjjeli bunyós akció miatt). Nagyon vicces volt, amikor az a nagydarab, szakállas ember, aki a Vizi Imre névre hallgat, elkezdte énekelni, hogy „I’m a barbie girl...” Backstreet Boysnál már nem tudtunk ülve maradni, felálltunk, táncoltunk (mert amúgy üldögélős koncert volt sajnos). És jól is tettük, hogy felálltunk, mert így könnyebb volt később Lolának kicsalni Béres Lacit a „táncparkettre”, majd jött egy nagy embertömeg, és letámadta, sikerült kierőszakolni az áldozat nyakából a kitűzőt, amiért napok óta folyik a hajtóvadászat. Mint később mondták, „nem a figurás medálért csináltuk, hanem a tisztesség kedvéért”. Így hivatalosan véget ért a Béreslaci-kitűzős pályázat.

Na és most mehetünk a Livingroom-ba, mert a karaoke-party elkezdődött, és ahogy Márta is mondta, „kíváncsi vagyok, hogy énekel egy részeg színész”.

avramLa