Nincs rengeteg pénzem, nem vagyok gyergyói és nem hordok bugylibicskát. Románia egyik leghidegebb és legeldugottabb helyén vagyok, és rajtam kívül több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy “kollokvium”.
A szerkesztőség most a családom, és nem örülök, hogyha az olvasók összekeverik a cikkek íróit. Büszkén gondolok Andira, a főszerkesztőre, a szerkesztőkollégákra, Zsekára és Duróra, szeretem a reggeli kávét, Béreslacit, a pikámerek zaját, a pityókatokányt. Itt élek a fesztivál szívében. Írásban mi vagyunk a császárok, és igenis a szerkesztőségünkben alkotnak a fesztivál legszebb női... Kolli-baci, én így szeretlek!
kosztya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése