Oldalak

2009. október 8., csütörtök

Hátrahagyott szándék

Csuszner Ferenc (darabszerző)

Közel sem gondoltam, hogy ekkora hangsúlyt kap a darab humoros oldala. A felolvasás után sikerült beszélgetnem néhány nézővel, és akik benne éltek abban a korszakban, amiről a darab szól, közel sem találták annyira nevetségesnek az általam megírt helyzeteket, mint a fiatalabb nézők. Talán ez a tegnapi felolvasás legfontosabb tanulsága számomra: hogy mennyire másként reagálnak a különböző generációk.

A végét át kellene dolgoznom. Sőt, még szükség lenne 1-2 jelenetre.

Voltak mondatok, szövegrészek, amik hosszabbnak tűntek a kelleténél.

Érdekelnek a formabontó kísérletek, de úgy gondolom, hogy előbb még le kell futnom néhány kört a klasszikus szerkezettel, ugyanis sem elméleti tudásom, sem tapasztalatom nincs elég ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel vágjak bele a „formabontásba”.

Kicsit szájbarágósak az ismételgetések, viszont az értelmüket is láttam, emiatt nem tervezek komolyabb változtatásokat ezeken a helyeken.

Fontosak a felolvasások, de az is lényeges, hogy az ember egyedül tudjon maradni a szövegével.


Bartha Boróka (a felolvasás rendezője)

Tetszik, hogy a besúgó figurájáról nem tudni, jó vagy rossz. Egyik pillanatban azt érezted, hogy van gerince ennek az embernek, a másikban pedig hogy lehetne erősebb, egyenesebb.

Nagyon szerettem a gyerekek jeleneteit. A szereplők ártatlansága, naivitása, tisztasága élővé, humorossá tette ezeket a részeket.

Néhány replikát nehezünkre esett kimondani archaikus székelységük miatt. De nagyrészt magától értetődő volt a szöveg, nem volt erőltetett.

Nagyon jó, hogy van felolvasószínház, az új drámák így bekerülnek a köztudatba.


Kolozsi Borsos Gábor (Endre)

Hozzám nem áll túl közel a téma, a megjelenített kor.

Nagyon tetszett a szöveg felépítése, a szerkezet szép, tiszta volt.

Színészek vagyunk, úgyhogy mi a szöveg nagy részét kivágnánk.

A telefonkönyvből is lehet nagyon jó előadást csinálni.


Kőmíves Csongor (Csongi)

A felolvasószínházban csak olvasod a szöveget, ugyanakkor érzed az ingerét, hogy még gesztikulálj is. Hogy úgy olvasd, mintha játszanál.

A színház nem csak aggyal elemzett dolog kéne legyen.

Vannak poénok, amik olvasás közben előjönnek, és ha hozzáteszed a játékot, akkor elvesztődnek.

Nem igazán tudok azonosulni a darab témájával.

Nem értem az István nevű szereplő esetében, hogy parasztról van szó vagy entelektüellről.


Barabás Árpád (István)

A darab erőssége akkor nyilvánul meg, mikor nem akar olyan véresen komoly lenni.

Akkor lehet hitelessé tenni egy művet, ha az nagyon-nagyon személyes, velem történt, bennem él.

Nem szeretem, amikor a darab keresztrejtvényekben akar beszélni.

A szerző nagyon jól megragadta István figurájának nyersességét.

Nyilván minden darabot érdemes színpadra vinni, kérdés csak az, hogy mennyire tudunk ennek a problémának aktualitást adni így húsz évvel a szekuritátés történetek után, és mennyire tud hiteles lenni annak, aki majd meg akarja rendezni.

hanni


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése