Csuszner Ferenc (darabszerző)
Közel sem gondoltam, hogy ekkora hangsúlyt kap a darab humoros oldala. A felolvasás után sikerült beszélgetnem néhány nézővel, és akik benne éltek abban a korszakban, amiről a darab szól, közel sem találták annyira nevetségesnek az általam megírt helyzeteket, mint a fiatalabb nézők. Talán ez a tegnapi felolvasás legfontosabb tanulsága számomra: hogy mennyire másként reagálnak a különböző generációk.
A végét át kellene dolgoznom. Sőt, még szükség lenne 1-2 jelenetre.
Voltak mondatok, szövegrészek, amik hosszabbnak tűntek a kelleténél.
Érdekelnek a formabontó kísérletek, de úgy gondolom, hogy előbb még le kell futnom néhány kört a klasszikus szerkezettel, ugyanis sem elméleti tudásom, sem tapasztalatom nincs elég ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel vágjak bele a „formabontásba”.
Kicsit szájbarágósak az ismételgetések, viszont az értelmüket is láttam, emiatt nem tervezek komolyabb változtatásokat ezeken a helyeken.
Fontosak a felolvasások, de az is lényeges, hogy az ember egyedül tudjon maradni a szövegével.
Bartha Boróka (a felolvasás rendezője)
Tetszik, hogy a besúgó figurájáról nem tudni, jó vagy rossz. Egyik pillanatban azt érezted, hogy van gerince ennek az embernek, a másikban pedig hogy lehetne erősebb, egyenesebb.
Nagyon szerettem a gyerekek jeleneteit. A szereplők ártatlansága, naivitása, tisztasága élővé, humorossá tette ezeket a részeket.
Néhány replikát nehezünkre esett kimondani archaikus székelységük miatt. De nagyrészt magától értetődő volt a szöveg, nem volt erőltetett.
Nagyon jó, hogy van felolvasószínház, az új drámák így bekerülnek a köztudatba.
Kolozsi Borsos Gábor (Endre)
Hozzám nem áll túl közel a téma, a megjelenített kor.
Nagyon tetszett a szöveg felépítése, a szerkezet szép, tiszta volt.
Színészek vagyunk, úgyhogy mi a szöveg nagy részét kivágnánk.
A telefonkönyvből is lehet nagyon jó előadást csinálni.
Kőmíves Csongor (Csongi)
A felolvasószínházban csak olvasod a szöveget, ugyanakkor érzed az ingerét, hogy még gesztikulálj is. Hogy úgy olvasd, mintha játszanál.
A színház nem csak aggyal elemzett dolog kéne legyen.
Vannak poénok, amik olvasás közben előjönnek, és ha hozzáteszed a játékot, akkor elvesztődnek.
Nem igazán tudok azonosulni a darab témájával.
Nem értem az István nevű szereplő esetében, hogy parasztról van szó vagy entelektüellről.
Barabás Árpád (István)
A darab erőssége akkor nyilvánul meg, mikor nem akar olyan véresen komoly lenni.
Akkor lehet hitelessé tenni egy művet, ha az nagyon-nagyon személyes, velem történt, bennem él.
Nem szeretem, amikor a darab keresztrejtvényekben akar beszélni.
A szerző nagyon jól megragadta István figurájának nyersességét.
Nyilván minden darabot érdemes színpadra vinni, kérdés csak az, hogy mennyire tudunk ennek a problémának aktualitást adni így húsz évvel a szekuritátés történetek után, és mennyire tud hiteles lenni annak, aki majd meg akarja rendezni.
hanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése