okt. 7., szerda dél -- szakmai

…Azt hiszem, nem vagyok nagy rajongója a szakmai beszélgetéseknek. Abból ítélve, hogy eddigi fesztiválozásaim során alig vettem részt ilyenen. Butaság volt, tudom, hasznos lenne, tudom – de az vesse rám az első követ… Lényeg a lényeg, ma mégis elmentem a Fizikusok kiértékelőjére. Mert azok után, hogy BeGeI hatalmas reklámot csapott a Romeo&Júliás megbeszélésnek, vétek lenne bár egyet is kihagyni – hátha még egyszer megtörténik a csoda. Meg persze ez a színis társaság és előadásuk közel áll szívemhez. Nehéz is volt ezért „elemző fejjel” hozzáállni, mindig az volt az érzésem, szubjektív vagyok, ha jónak tartom az előadást. Gondoltam, hadd lássuk…

A beszélgetés Bessenyei Gedő István ex-kolozsvári, friss vásárhelyi teatrológus hallgató felvezetőjével kezdődött. Beszélt az előadás erőteljes képszerűségéről és zeneiségéről, a dramaturgiai változtatásokról, a játékmesterről, a beiktatott vendégszövegekről (igen, a záró monológ tulajdonképp Nietzsche szövege). Aztán csend. Kicsit olyan feelingje volt a helyzetnek, mintha mi mind, akik a Fizikusokat szinte alapból szeretjük, csak a zsűri meglátásaira lennénk kíváncsiak. Innentől a beszélgetés is így alakult: a tapasztalt „fölnőttek” beszélgettek a fiatal alkotókkal. Duró Győző, aki mindannyiunk meglepetésére a Fizikusokból szakdolgozott, kiemelte a dramaturgiai változtatások kérdését. Abban mindenki egyetértett, hogy ez a tudósok felelősségéről szóló dráma ma nem állja meg a helyét szöveghúzás nélkül. A látott előadás – így Duró – sokkal inkább minden ember társadalomban élésének-élhetésének felelősségéről szól. Felvetődött a bonyolult jelrendszer kérdése is, többen nehezményezték, hogy a látott jelek nem feltétlenül mutattak egy irányba (pl. a leszbikusság problémája, a virágruhás ifjú meg-megjelenése). Mire Zsehránszky István csak annyit mondott, meg kell nézni többször ahhoz, hogy letisztuljon. Vagy, ahogy Gönczi Hunor, az előadás dramaturgja fogalmazott, nem is baj, ha nem érthető minden egyből, hiszen csak így lehet gondolkodásra sarkallni a nézőt.

Végkövetkeztetés? Talán az, hogy az amúgy erőteljes rendezés néhol még pontosításra szorul, összességében viszont egy átgondolt, jó előadást láthattunk. Ebbe mindenki belenyugodott, talán az egy Béreslacit kivéve, aki számára, saját bevallása szerint, a beszélgetés végére sem tisztázódtak a rejtettebb értelmek. Számomra meg (ismét) kiderült, hogy szakmaikra járni mindenképp tanulságos. A holnapira például azért fogok elmenni, mert Kosztya tartja a Beatlesről...

nóra