V. M.: Nagyon ritka, hogy egy román kritikus ilyen intenzíven érdeklődjön a kisebbségi színházak iránt...
Alice Georgescu: Ritka, mert az emberek keveset tudnak egymásról; ez vonatkozik a színházi emberekre is. Engem a színház általában érdekel, a színházcsinálás különböző módjai. A romániai kisebbségi színházakban még létezik az a komolyság, szenvedély, a színház és a közönség közti erős kapcsolat, ami a román színházakból elveszett. Ez vonz engem a kisebbségi színházban, ezért járok fesztiválokra, és bemutatókra is, ha meghívnak.
V. M.: Zsűritagként a szakmai beszélgetések állandó hozzászólója volt. Mi a tapasztalata, hogyan válhat érvényessé egy ilyen beszélgetés?
A. G.: Őszintének kell lenni, és érvelni kell. A kevésbé sikerült részek fölött nem kell szemet hunyni. Meg kell értetned az alkotókkal, hogy hol hibáztak, de nem szabad rájuk erőltetned a véleményed és elképzeléseid, az adott előadáson belül kell gondolkodnod.
V. M.: Milyennek találja a fesztivál alatt látott előadásokat?
A. G.: Vannak jó és rossz előadások, de az erdélyi magyar színház előnyben van, mert egyszerre táplálkozhat a román és a magyarországi színjátszásból. Ebből a találkozásból születnek a legjobb előadások. De azt hiszem, hogy a fesztiválon résztvevő színházak nem mindig a legjobb előadásaikat küldik; valószínűleg nem minden produkció fér el ezen a színpadon, esetleg jobb technikai felszereltségre lenne szüksége. Kár, hogy a színházak nem veszik komolyabban a kollokviumot, mert ez jó alkalom a találkozásra és az eszmecserére.
vmarta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése