avramLa szerint:
+ Kihasználták a tér minden sarkát, elbújtak a nézők közé, a kútba, felmentek az erkélyre, kiszaladtak a folyosóra. Rendesen improvizáltak, feltalálták magukat, mindent jól lereagáltak, a láb alatt lévő nézőket, a szokatlan helyszínt, az ablakokat, a kutat…
+ Mit mondjak, na, ügyesek voltak.
anna szerint:
+ Láttam az eredetit, ez a kis improvizáció egy jól sikerült paródia. Jót mulattam.
+ Nagyon nagy bátorság utolsó percben félredobni a biztonságot, és szinte teljesen újat csinálni, új térben, új koncepcióval.
sjuli szerint:
+ Hihetetlenül jót tett ennek a produkciónak, hogy a játszók kénytelenek voltak nem az eredeti terében (nagyszínpadon, díszlet között), hanem a gyergyói színház falakkal körülvett, kavicsos udvarán játszani. Érthetőbbé váltak a szereplők közötti viszonyok. Pl. olyan erővel csapódott be a vasajtó Dandin Gyuri orra előtt, hogy abból nem lehetett nem érteni Angyalka elutasítását. A hangsúly egyértelműen a színészi játékon volt, nem a díszleten, jelmezen vagy rendezésen – amiről itt nem is beszélhetünk, mivel improvizációt láttunk. Jó volt, hogy a színészek élénken figyeltek egymásra, és amikor háttérbe szorultak, akkor is aktívan részt vettek a játékban.
+ Jó volt, hogy a szereplők első perctől kapcsolatba léptek velünk: bemutatkoztak és arra kértek, szórjunk rizset az ifjú párra. A kapcsolatot menet közben is fenntartották, például amikor lakodalmi étellel kínáltak bennünket. Tetszett, hogy időnként felvállaltan kiléptek szerepeikből, pl. amikor Csikasznak nem jutott eszébe Klitander neve, és buzdította a közönséget, hogy segítsen: „Tudják, Molière…” ; vagy amikor Lükeházynét „ott felejtették” egy padon, ő pedig zavartalanul cigarettát kért valakitől, majd egy mondattal („tőlem tanulta”) visszalépett szerepébe.
júlia szerint:
+ Büszke vagyok rájuk ezért a majdnem-impróért! Tetszett, ahogy feltalálták magukat a váratlanul jött új térben, és jólestek az újonnan beépített (vásárhelyi színis) poénok.
- Kicsit fáj, hogy azt éreztem: esik szét, és aki nem látta az eredeti előadást, nem biztos, hogy mindent megértett. De ez a mínusz inkább a szervezőknek megy...
nóra szerint:
+ Tetszett a tér kihasználása, az, hogy feltalálták magukat ebben az idegen hely(zet)ben. Szerettem volna látni az egész darabot így. Külön pluszpont azért, hogy ebben a nyílt térben sem veszett el a hangjuk, ha az erkélyről, ha az udvar bármelyik sarkából beszéltek, tisztán hallatszott.
hanni szerint:
+ A színészek nagyon ötletesen helyzetbe hozták a külső tér adta lehetőségeket.
- A külső tér ötlete viszont nagyon lehetetlen helyzetbe hozta a színészeket.
BeGeI szerint:
+ Ügyesen vágták ki magukat a felmerült (szervezési) problémák alól ezzel az improvizációs ötlettel. Nem adták fel, és legalább valamit megvillantottak az előadásukból.
+ Vérbő, élvezhető volt a játékuk, jól kommunikáltak a közönséggel.
- Kevés volt ez a néhány perc. Bármihez is. (Ezért nem is próbálom kész előadásként értelmezni/értékelni.)
vmarta szerint:
+ A diákok annak ellenére, hogy az egyetem és a fesztivál (akik leszervezték ezt a szereplést) nem biztosított számukra jó előadáshoz szükséges feltételeket, „lélekjelenlétüknek” köszönhetően nem hagyták előadás nélkül a nézőket. Egy Molière szórakoztató lehet egy szabadtéri improvizációban.
Lola szerint:
+ Igazán jólesett ezen a péntek délutánon a színház belső udvarában előadást nézni. Háttérinfókból tudom, hogy ez csak egy részlete volt a teljes előadásnak, de azt gondolom, ez csak előnyére vált, mert így pörgött, lendülete és íve volt. A legjobbkor hagyták abba, a közönség meglepődött bár, de elégedett lehetett az addig kapottakkal.
kosztya szerint:
Micsoda lelkesedés! Ennek csak örvendeni lehet! Ime! Ha egy rendező nem tud megcsinálni egy előadást, akkor azt a szinészek próbálják menteni! Ennyi az egész...
VálaszTörlés