Mit csinál az a színész, aki épp nem csinál semmit?

László Kati: A Mesél a bécsi erdőben egyetlenegy jelenetem volt, az első felvonás végén. De nekem is el kellett jutnom addig az állapotig, ahol be tudok lépni, annak ellenére, hogy nem voltam jelen a színpadon. Nem lehetett csak ülni és elmélázni – ugyanúgy ott kellett lennem, mint a többiek. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az öltözőben a hangosbemondóban végighallgattam az előadást. Ez ebből a szempontból érdekes feladat volt.

Kófity Ami: Jókat lehet aludni az öltözőben... Vagy a takarásban...

Kiss Bora: Attól függ, hogy milyen az előadás. Hogyha jó, akkor végignézem, miután kijöttem a jelenetből. Ha nem, akkor valahogy kikönyörgöm, hogy hazamehessek... Vagy feltalálom magam – rajzolok közben!

Szász Kriszta: Attól függ, hogy egyfolytában bent vagy a színpadon, vagy kint unatkozol... A Bástya sétányban konkrét feladatom volt. Egy helyben álltam 1 óra 40 percet. Zsibbadt érzés volt. Végignéztem az előadást – kívülről.

Csurulya Csongor: Ugyanolyan tégla vagy a falban, mint a többi. Ha egy tégla a sarkon van is, ugyanúgy része az egész háznak.

Kőmíves Csongi: Nem szoktam statisztálni. Ha nincs, amit csináljak a jelenetben, akkor nézem az árnyékom a falon... Vagy nem tudom...

Antal Csaba: Helyzettől függ. Attól, hogy milyen a próbahangulat, ki a rendező, mi a darab, milyen a szerep... Az élet ilyen részletes. Nem tudom, hogy mit csinál „általában” a színész, nincs erre recept. Mindig helyzet van, a színház is mindig a jelenlétről szól.

Bartha Boróka: Ha olyan az előadás, és ha olyan a helyzet, hogy te nagyon jól vagy elhelyezve statisztaként az adott jelenetben, akkor a szerves részévé válsz, ha nem, akkor unatkozol. De a színész általában megpróbál olyan arcot vágni, mintha ott lenne. Keveset statisztáltam, még főiskolás koromban. De akkor is mindig helyzetbe voltunk hozva, futottunk, jöttünk-mentünk a színpadon.

Faragó Zénó: Attól függ, milyen a munkafolyamat. Néha a színész nagyon örül, hogy nem kell csinálnia semmit. Mert ha sz.r a munka, akkor minden mindegy. Máskor segíti a kollégáit a figyelmével és a koncentrációjával. Ez a legideálisabb helyzet. Vagy kitalál magának egy pillanatot, amiben megmutathatja magát. Ha jó a munkafolyamat, akkor ő is része az egésznek.

Csaba: Én mindig főszerepet játszom!!

Zenkő: Fikázunk mindent és mindenkit, de főleg az előadást!

nóra