sjuli szerint:
+ Ennek az előadásnak rendkívül gazdag a képvilága: szépek a színes árnyjáték-jelenetek, a vissza-visszatérő világűr látványa (legalábbis ahogy megfejtettem magamnak a kivetített mozgó, fehér foltokat), vagy a találkozások a parányi gyertyalángocskák között.
+ Kedvenc jelenetem, amikor férj és feleség egy éjszakán át huzigálják le egymásról a paplant, aztán egy lepel alatt vicces sziluett-veszekedést rendeznek, végül olyan gondosan takargatják be egymást, hogy majdnem azon is hajba kapnak, ki takarja be a másikat. Nagyon szépen kidolgozott, szórakoztató jelenet.
– Nagyon szép lehetne a zárókép is, ha nem éktelenkedne a vásznon két oda nem illő, élettelen, nevetséges figura.
nóra szerint:
+ Az előadással minden a lehető legnagyobb rendben... lett volna, ha mondjuk fele ennyi ideig tart. Tetszettek az ötletek, a már-már tökéletes technikai kivitelezés, a titokzatosság, hogy vajon ezt hogy csinálták... Csak fárasztó volt jó másfél órát ülni azokban a kényelmetlen székekben.
+ Az élő zenét, s főleg a szépen csengő énekhangokat mindig örömmel hallom a színházban. Ebben az esetben csak az zavart, amikor az élőt a felvett-összevágott zenével keverték. Sokkal szívesebben vettem volna, ha végig egy stílusú zenét hallok az amúgy ugyanazt a művészi kifejezésnyelvet képviselő képek háttereként.
– Nem láttam sok értelmét a képernyő-pihentetőre vagy galaxisbeli utazásra emlékeztető vetítésnek. Egyszerűbb s hatásosabb lett volna a sötét, amiben fel-felvillannak a gyújtók-gyertyák lángjai.
avramLa szerint:
+ Szavak nélkül is el tudnak mondani mindent, tiszták a szereplők közti viszonyok, az indítékok, a történet, minden lejön.
+ Értékelem az élőzenét és a hangeffekteket.
– Variációk ugyanarra a témára. A történetek különállóak, egyik sem ad hozzá semmit a többihez. Elég lett volna 2-3 jelenet, így túl hosszú, a nézőnek egy idő után mehetnéke támad.
kosztya szerint:
+ Totális, emberi és nem gépi erővel megoldott látványszínházat láttam, gratulálok.
+ Zseniális ötletek tömkelege, helyenként remek kivitelezéssel.
– Nagyon sok ismétlődő elem, amelyek elég sokszor nem tudnak túllépni kliséken. A sok ismétlésnek tudható be a jelenetek idő előtti kifáradása is.
BeGeI szerint:
+ Gyönyörű képi világa van az előadásnak. Őszintén szólva, a sok „agyrecsegtetés” után már hiányzott is nekem egy olyan előadás, amelyik nem elsősorban az intellektusomat, hanem az érzékeimet és a szépérzékemet célozza meg, könnyen dekódolható, egyszerű, de szépen megformált jelekkel – úgy, hogy közben minőséget is akar produkálni.
+ Az árnyjátékokat külön ki kell emelnem. Nagyon szép és nagyon pontos munka.
– Néha azért túl sok a jóból. Helyenként egész jeleneteket is fölöslegesnek érzek (legalábbis többet ártanak, mint használnak). A hintás jelenet például a többihez képest keveset ad hozzá az előadáshoz. Csak annyit tartok igazán értékesnek belőle, amikor a szereplő – mintegy keresztként – a hátára veszi a hintadeszkát, és hátramegy vele (amúgy csak hintázást és a hintával való súlytalan játékot láttam benne). De ilyennek tartom a „fátyol” (nejlon) mögötti játékot is egészen addig, míg vörössel meg nem világítják, hullámozni nem kezd, és el nem kezdődik mögötte az árnyjáték (addig ugyanis csak homályossá teszi a képet, de nem is igazán stilizálja), de zavartak a képbe belógatott élettelen sziluettek (fénylő emberalakat idéző bábuk) és a botos jelenet egy része is. Amit még a rovására írhatnék, hogy nem mindenütt köti elég világosan egyik „történetet” a másikhoz (mégis szépen tagol a repetitív elemekkel).
bemőke szerint:
– Az előadás hosszúnak tűnik. Mind nagyon jó ötleteket sorakoztat fel a rendező, és felfokozott látványvilág jellemzi az előadást, de a variációk egy témára struktúra miatt a látvány is fárasztóvá válik a nézőnek.
+ Nagyon hatásosnak tartom az álomjelenetet, amikor a férfi meg a nő lepedőben van és táncol. Olyan Figurás alakok, nem? J
+ Az előadás minden perce nagy élményt nyújt, de mindenképp kiemelendő a fénnyel és az árnyékkal való finom bánásmód. Tetszik az, hogy ennek segítségével kerülnek be az előadásba a színek.
anna szerint:
+ Nagyon érdekes és kifejező a menyasszonyi ruha tasakból.
+ Egyetlen témára épül fel. A feldolgozások közül legjobb az álomjelenet, és ennek kerete.
– Elfáraszt.
júlia szerint:
+ Minden pontos, nagyon sok munka van benne, ez értékelendő!
+ Molnos András Csaba és Szilágyi Ágota hangja nagyon szép és élvezhető, különben ez általában érvényes az élőzenei részekre is.
– Nagyon giccses. Nagyon. Ez szubjektív vélemény, tudom, és stílus meg ízlés kérdése, de engem álmosra untatott a sok szerelmes árnyjáték. Annyira nem tetszett a forma, el sem jutottam odáig, hogy a tartalmon gondolkozzak.
hanni szerint:
+ Legjobban az a jelenet tetszett, amelyben a humor kiemelt szerepet kapott: a férfi és a nő kezdetben határozott mozdulatokkal rántják le egymásról a lepedőt, hogy majd a végén felváltva takargassák egymást. A komikus fordulat előtt hatalmas rugalmas lepedőburokban produkálnak komikus küzdelmet-táncot.
+ A különböző fény- és árnyjátékos megoldásokat, technikákat előnyösen használja ki a rendezés. Ezek mozgással való ötvözése valóságos mozgó képzőművészeti alkotást eredményez.
– Az utolsó jelenetek közül néhány nem elég erős ahhoz, hogy a végére tartogassák. Sőt, van, ami egyenesen elhagyható, mert alulmarad az előadás látványvilágához képest (arra gondolok, amikor alig kivehetően minden a hatalmas nejlon mögött játszódik).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése