Oldalak

2009. október 5., hétfő

FAUST (temesvári német)















nóra szerint:

+ Egyszerű, letisztult látvány. A három oldalról sötétített ablak-falakból álló díszlet praktikus, egyszerre lehet Faust szobája és Grätchen lakása, világítástól függően jelenthet mélykék éjszakát vagy vörös fényben játszó szórakozóhelyet.

+ Az alapkoncepció szokatlan egyszerűsége, hogy Faust történetét nem grandiózus képekben és rengeteg szereplővel, hanem minimalista térben és mindössze 8 színésszel játsszák – a történet így, „lecsupaszítva” is él és működik.

– A modern zenei betétek (az előadáskezdő The Doors-tól az egyre durvább drum&bass-ig) nem alátámasztották, sokkal inkább rombolták a létrejött hangulatot.


vmarta szerint:

+ Láthatunk néhány letisztult párosjelenetet.

– A kar színészeinek láthatóan kínlódást jelent felső státuszuk megteremtése Fausttal szemben, márpedig enélkül nem hiszem el, hogy hatalmuk van fölötte. Ez persze mindig a partneren is múlik, együtt kell eljátszaniuk a fiatalok hatalmát, de a Faustot játszó színész ebben nem segít nekik.

– Sok a színészek által félsötétben végrehajtott felesleges díszletezés, pedig a villany felkapcsolásával elhinném nekik, hogy színházat csinálnak a színházban, teljes egészében ők alakítják Faust életét.


sjuli szerint:

+ A hatalmas, szürke, matt üvegen átszűrődő fények lenyűgöző látványt nyújtanak. Esztétikai funkcióján kívül a világítás nagyban hozzájárul új helyszínek és jelenetek váltogatásához.

+ A rendező figyelmes: amikor két pár táncol egy lappal lefordított asztal körül, ügyel arra, hogy mindig az beszéljen, aki elöl van, és az mozogjon erőteljesebben, aki hátul.

– Az előadás hibája, hogy nincs hibája.


kosztya szerint:

+ Hozzávalók egy koherens, átgondolt előadás jó működéséhez:

három hatalmas méretű fal, 270 ablaküveggel (megszámoltam!)

két darab méretarányos ajtó,

hat darab szék,

négy asztal,

nyolc színész alázatteljes munkája.

– A színészi megoldások helyenként közhelyesre sikeredtek.

– Volt időm megszámolni az ablaküvegeket. (!)


bemőke szerint:

+ Következetesség jellemzi az előadás színvilágát, hiszen a laboratórium szürkeségébe alig-alig szűrődnek be a külvilág színei.Ezeket ritkán bár, de finoman adagolja a rendező (piros ruha, kék fények).

+ A világítás szerves része az előadásnak, és értékesebbé teszi a produkciót.

– Az előadás szövege – lírai formája és nehézkes nyelvezete miatt – gátolja a cselekmény megértését.


anna szerint:

+ Mefisztó megtöbbszöröződése. Mindenkiben benne van a kisördög. Jóság, akár valami isteni, nincs sehol. Jelzi a határok elmosódását a jó és a rossz között. Ettől abszurd és aktuális. Ugyanezt jelzi a szerepösszevonás. Margaréta szerepében felvillan egy kis remény a jóra, de ő is Mefisztóként tér vissza.

+ Konkrétabban férfi és női szerepben is megjelenik Mefisztó, nem diszkriminál a rendezés. Mefisztó szépnek, fiatalnak és kívánatosnak van ábrázolva, legyen ő a Gonosz, vagy a tagadás szelleme, vagy…

– Sok jelenet, sok jelmez, nem kötődnek egymáshoz, egymásba. Minden újabb Mefisztó-csoport megmozdulásában a színészek esetlenségét, gátlásosságát látom. Sok próbálkozás, de csak annyi marad, és nagyon fárasztó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése