Lola: Mennyire veszel részt a váradi társulat „közös” életében?
Boross Tamás: Sok időt töltök velük. Persze függ ez a szabadidőmtől és a magánéletemtől is. De nem lennék tagja a társulatnak már körülbelül hét éve, ha nem szeretném.
L.: Vannak olyan személyek a csapatban, akik barátaiddá váltak?
B. T.: A barátság tág fogalom, de igen, vannak barátaim köztük.
L.: A színészek és a háttérben dolgozó személyzet mennyire „él” együtt például kocsmázások alkalmával?
B. T.: Egy asztaltársaság szoktunk lenni, nincs ezzel probléma.
L.: Mint tudjuk, nemrég igazgatóváltás volt Váradon. Jól együtt tudsz működni Dimény Levivel?
B. T.: Nem régóta igazgató, májusban bízták meg ezzel, azután pedig nem sokkal jött a nyári szünet… de az eddig eltelt időben jól mentek a dolgok.
L.: Az ötleteidet a közönségszervezéssel kapcsolatban mennyire tudod érvényesíteni? Figyelembe veszik a javaslataidat?
B. T.: Megbeszélés tárgya az egész, minden előrelendítő ötlet meghallgattatik, és megbeszélés után megpróbáljuk meg is valósítani őket.
L.: Szabadidődben sokat „agyalsz” a színház dolgain?
B. T.: Foglalkoztat, igen, mert ez nem robotmunka, ami a napi munkaidővel lejár. Ha az ember nem érzi magáénak, akkor nincs értelme.
L.: Van elképzelésed arról, hogy meddig maradsz a váradi színháznál?
B. T.: Most jól érzem magam itt, de hogy hosszú távon maradok-e, nem tudom.
Lola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése