okt. 5., hétfő dél. -- szakmai

Jelentés: 2009/10/05, hétfő de.

10:00 – a nagyváradi magyar és a temesvári német színház társulata a délelőtti napsütésben várakozva üldögél, beszélget, néhányan álmosan nyomják el cigarettájukat, mások épp rágyújtanak.

10:05 – a nagytiszteletű zsűrinek se híre, se hamva. A 40-es terem lassan zsibongással telik meg. Többen próbálják kitalálni, hogy a zsűri vajon hova fog ülni (már ha jön), ugyanis ahogy begyűlt a két társulat és a koránkelő érdeklődők piciny serege, minden szék megtelt. Mindannyian érezzük, hogy itt valamit tenni kell. Várunk. Néhányan a zsűri felől érdeklődnek, nem kapnak választ. Egyesek kételyüknek kezdenek hangot adni: lehet, hogy nem jó helyre jöttünk, nem is itt lesz a megbeszélés, hanem a Living Room-ban. Több helyről is érkezik a válasz: a negyvenesbe van kiírva. Hümmögve konstatálják a tényt a kétkedők. Csend és verőfényes napfürdő.

10:10 – néhány bátor önkéntes, megzavarva a várakozással teli csöndet, kimegy és rágyújt. Ettől ismét szárnyra kel a szó. Erőtlen német-magyar összefogás „pontosság” témakörben.

10:12 – kezd kínossá válni a helyzet. A zsűri még mindig sehol. A nagyváradiak zúgolódnak, hiszen hosszú és fáradságos út vár még rájuk, arról nem is beszélve, hogy ők pontosak voltak. A német tábor, úgy tűnik, kedélyesen várakozik tovább, nem nagyon értve, hogy mi is történik.

10:15 – MEGÉRKEZETT A ZSŰRI!

10:17 – padok és újabb székek érkeznek. Lassan csendesedünk.

10:20 – Vargyas Márta kolléganőm tartja a fel-(be-)vezetőt. Első napirendi pont a nagyváradiak Phaedrája. Márta kiemeli az előadás pozitívumait, ugyanakkor remekbe szabott javaslatokkal is előrukkol. A „mi lett volna” vagy „mi lenne, ha” mágikus bevezető formulával teljesen leveszi a lábáról a nagyváradi társulatot.

10:24 – Alice Georgescu mellett ülök és rájövök, hogy még nem értem el a román szinkrontolmács szintet. Ugyanis az előző naphoz híven megpróbálkoztam a személyi tolmács szerepében tetszelegni, felkérésre. (Helyzetem szánalmas, de nem reménytelen!)

10:30 – Alice Georgescu se szó, se beszéd faképnél hagy, és kiviharzik a teremből. Mielőtt kiérne, még visszaint nekem, hogy mindjárt jön. Nem vagyok nyugodt. A pillanat töredéke alatt magamba roskadva gubbasztok a székemen, és csak arra tudok gondolni, hogy soha nem lesz belőlem személyi szinkrontolmács.

10:32 – visszatér Alice Georgescu, de nem egyedül. Béres Laci is vele van. Ekkora a baj? – teszem fel magamban a kérdést. Hamar jön a megnyugtató válasz: nem. Alice Georgescu észrevette, hogy a temesváriaknak senki sem fordít. Ezt megelégelve megkérte Béres Lacit, hogy csatlakozzon a szakmai megbeszéléshez és fordítson magyarról románra.

10:33 – fellélegzem és folytatom a jegyzetelést. Még mindig Mártánál van a szó, aki rendületlenül értékel, javasol, elemez a váradi társulat nagy megelégedésére. Magyar, román és német szavakkal telik meg a terem.

10:45 – Zsehránszky István veszi át a szót és rögtön kiemeli Theraménes figuráját (Dobos Imre), aki a nagyváradi Phaedrában vakként jelenik meg. És itt bicsaklik meg Theraménes figurájának íve. Ha Theramenes vak, és felvállalt következetességgel az, akkor az előadás végén hogyan és mi módon, minek hatására válik látóvá? Döbbent csend. Lehetséges megfejtés is érkezik: akkora tragédia történt, hogy a vakok látókká váltak... Fel-felszakadó, de rögtön visszafojtott nevetésfoszlányok innen-onnan. Miután kissé magunkhoz térünk, Zsehránszky István beszél az előadás nyelvének következetlenségéről és felveti, lehet, hogy jobban működött volna szöveg nélkül az előadás.

11:05 – Márta visszaveszi a szót és ifj. Kovács Levente (Theseus) „hübriszét” helyezi színházi górcső alá.

11:06 – néma csend.

11:08 – Alice Georgescu rákérdez arra, hogy az otthoni színházban is hasonló méretek között zajlik-e az előadás, mert úgy érzékelte, hogy itt nagyon kis térbe szorult, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.

11:10 – Márta rákérdez Oinone (Kovács Enikő) figurájára: minek köszönhető az a hihetetlenül nagy változás a szerep ívében?

11:11 – Török Violáról, a nagyváradi előadás rendezőjéről megtudjuk, hogy nem hisz az emberi tulajdonságok eredendőségében: nincs eleve jó vagy rossz ember.

11:15 – Ungvári Zrínyi Ildikó az előadás poétikus terét emeli ki: „hátsó paravánok élő részvétele a játékban”. Ugyanakkor kitér a Theseus (ifj. Kovács Levente) és Hippolytos (Pál Hunor) kissé komikusra sikeredett viadalára. Aricia (Gajai Ágnes) mozgásszínházi megoldásai viszont nagyon jók.

11:20 – a Faustot játszó német színész, René Laier vécépapírral a kezében elhagyja a termet.

11:20 – szünet (tíz perc)

11:30 – a szakmai megbeszélés folytatódik, de már a nagyváradiak nélkül.

11:31 – a temesváriak rövid bemutatkozásából megtudom, hogy előadásuk bemutatója október elsején volt és két szerző szövegéből tevődik össze. Goethe és Lenau. Ungvári Zrínyi Ildikó a játéktér semlegességét ecseteli, míg Márta inkább technikai megoldásokra reflektál. Felmerül a Wagnert alakító Hannes Höchsmann jelmezével kapcsolatban egy kérdés: miért is kockás az ő öltönye? A megfejtés Hannes Höchsmann úrtól érkezik: ez a figura a saját világában(/nak) él, szemellenzős kisembernek, a jelmez ezt képezi le. Többen beszéltek a túl sok szöveg problematikájáról, melyre a temesváriak úgy reagáltak, hogy Németországban a közönségnek az elhangzó szövegre van nagyobb igénye, nem a színpadi akciók gyors váltakozására.

12:15 – a megbeszélés remek hangulatban véget ért .

kosztya